Kedves matthewsmind!

Szívesen reagálok a posztjaidra, de mivel úgy gondoltam, hogy a kommentelés formai „követelményei” nem engedik meg a hosszas okfejtést, ezért egy másik formáját választom a véleménynyilvánításomnak a legutolsót illetően.

(a)lapos kúszás

A politika tudományban bizonyára fontos szerepet játszanak a beszédek úgy anblokk, de azt vettem észre, hogy a média és a piacok főleg az évértékelő beszédek felé tekintenek várakozással. Magam is nagy érdeklődéssel figyeltem ennek a politikai önkifejezés formának napjainkban oly kedvező szegmensét, habár konklúzióként (többedmagammal) meg kellett állapítanom, hogy sokkal okosabbak nem lettünk. Ugyebár a magyar politikai palettán főleg két emberről beszélhetünk a témával kapcsolatosan. Az abszolút favorit Orbán Viktorról, aki az újkori történelemben a magyarországi megteremtője volt, és az éppen aktuális ellenfélről. Megmondom őszintén, hogy nem emlékszem, hogy valaha is lett volna Gyurcsány Ferencen kívül hasonló karizmatikus személy, akit vele párhuzamba lehetett volna állítani. Sőt, napjainkban is, amikor már azt gondolnánk, hogy a volt miniszterelnököt leírhatjuk, akkor is őt állítják szembe a jobboldal vezetőjével.

Az én véleményem ugye nem számít - semmi hatással nem vagyok a gazdasági folyamatok alakulására - de azért mégis képernyőre vetném a témával kapcsolatos gondolataimat. Kvázi évértékelő értékelőként, egy szimpla állampolgár szemével. Nem szeretnék számokkal és adatokkal dobálózni, mivel ha valakit nagyon érdekel, akkor rengeteg lehetősége van rá, hogy belevesse magát a számok tengerébe. Különben is, úgy gondolom hogy a mi szemszögünkből nem sok jelentősége van. Persze én is - mint mindenki más - bérből élek, de mivel nem vagyok hatással a folyamatokra (csak sodródok az árral), rohadtul nem érdekel hogy 16% az áfa kulcs, vagy 17%. Inkább csak az érzelmeimre hagyatkozom, és ez alapján próbálom kialakítani az álláspontomat. Már csak azért is, mert bármikor bármelyik oldal szakértőit hallgatom, mindig azt hangoztatják, hogy náluk van a tuti megoldás.

Évértékelő beszédek. A témával kapcsolatosan több írást, riportot és videót is megnéztem, ahol is a vélemények többsége a konkrétumok hiányát állapította meg. Azt még én is észrevettem, hogy nem dobálóztak az urak annyi számmal, mint amikor a választási harc finisében a jobb- és a baloldal prominens személyei próbálták meggyőzni a választó polgárokat arról, hogy az adatok mennyire alátámasztják az ő általuk az ország fejlődése érdekében tett lépéseiket. Csak sajnos utólag kiderült, hogy az a bizonyos pannon puma nem igazán ugrik magától, csak ha az IMF jól seggbe rúgja. Így aztán időről-időre meghúzzuk a nadrágszíjat, hogy le ne essen rólunk az a lyukas nadrág, amit már vagy 50 éve toldoznak, foldoznak. A magyar történelembe bekerült egy nagyon nevezetes beszéd, ami nem tekinthető évértékelő beszédnek, de talán egy önértékelő beszédnek mindenféleképpen. Igen, az a balatonöszödi beszéd. A napokban meghallgattam újra, és meg kellett állapítanom újfent, hogy egy nagyon jó beszéd volt. Itt legalább betekintést nyerhettünk azokba a folyamatokba, amelyek igen érzékenyen érintik a mi életünket. A mai napig nem értem, hogy miért voltak olyan sokan meglepődve azon, hogy nem mondtak igazat a szocialisták a kampány során (sem). Ezek szerint az előtt, és az után csak az igazat hallhattuk a politikai vezetőinktől (pártra való tekintet nélkül). Na. Ezt azért ugye nem gondolja senki komolyan. Én még emlékszem egy televíziós beszélgetésre abból az időből Orbán Viktorral, ahol a szerkesztő asszony nekiszegezte a nagy kérdést; Ön még sohasem hazudott a választó polgárainak? Egy pillanatnyi várakozás után természetesen megmondta a tutit; Nem. De nekem az a pillanatnyi várakozás többet jelentett, mint utána az a 3 betű. Félreértés ne essék, nem tápláltam hiú reményeket eme példaképként szolgáló politikussal szemben, de ha abban a pillanatban inkább egy 4 betűs szót választ, és esetleg megpróbálja megmagyarázni a válaszát, vagy csak egy kicsit a védelmébe venni a másik oldalt, akkor lehet hogy még több választót állított volna maga mellé. Köztük engem is. De ez az álszentség szerintem legalább olyan gusztustalan volt, mint ahogy azt ők a Gyurcsányról állították. Természetesen nagyon csúnya dolog volt a Fletótól amit tett(ek), de legalább őszinte volt. Beismerte a párttársainak, hogy valamit nagyon elkúrtak, de sajnos rosszkor, rossz helyen. Ez úgy látszik hogy hagyomány a szocialistáknál, mivel Kádár János utolsó beszéde is egyfajta beismerésről szólt, amit szintén szűk körben intézett az elvtársai felé. De már ez (is) túl későn volt.  Érdekes volna egyszer egy hasonlóan őszinte beszédet hallani az Orbán úrtól is.

Hát ez az ország értékelő most nem volt az. Csak beszélt a levegőbe a beszédírók által patikamérlegen előállított lózungokkal. A nézőközönsége áhítatosan hallgatta, de hát nekik ez volt a dolguk, ami persze nem esett a nehezükre. Ez is a hitelesség rovására ment, de ez őket nem nagyon zavarta (még). A valósághoz hozzátartozik, hogy a volt kormányfő nézőközönségének kiválasztásánál (is) kínosan ügyeltek az összetételre. A parlamenti felszólalások alkalmával a nézőközönség összetételére vonatkozóan már nem lehetnek hatással, és azért ott is megállják a helyüket mindketten. Persze nem a papírból való felolvasás esetén, mert azt jobb ha lehúzzák a WC-n. Orbán Viktor is jobban jár, ha a saját kútfejéből kipattant gondolatok tárja a tisztelt ország(ház) elé, mert a mondanivalója sokkal jobban átjön. Gyurcsány is papír nélkül lubickol a színpadon, de a felolvasás megöli a szellemet. Mind a ketten vannak olyan rutinosak, hogy ezt a feladatot csípőből megoldják. De ha már az országértékelőnél tartunk akkor én mindezek ellenére úgy gondolom hogy Gyurcsány : Orbán 1 : 0. Ez az eredmény továbbra sem a tartalomra vonatkozik, csupán az érzéseimre hagyatkozom. Továbbra sem tartom magam baloldalinak, de az érzelmeimre főként az első úriember hatott jobban. És itt jön vissza az értelem. Mert beszélhetnek ezek bármit, repkedhetnek a százalékok, a KSH adatok, meg a kiadott feladatok, ha egyszer nem jön át, akkor nem lesz itt még üvegtigris sem.

Talán egy kicsit sok voltam, de had osszak meg veled egy - a kormányzó párt jövőjére vonatkozó - útmutatást kedvenc kortárs „filozófusomtól”. A Hungarian Real World jelenlegi szériájában a minap egy tanulságos párbeszéd ütötte meg a fülemet. Röviden:

Miután a nézők megszavazták Gigi és Jerzy részére az 1 óra kameramentes időt, Alekosz az alábbi jótanáccsal látja el a kedvezményezett hímet.

(Alekosz vontatottan közli Jerzyvel) MMMAAAXXXXXIMÁÁÁLISS SZÍÍÍÍNVONALON TESSSSEN KIHASSSSZNÁLNI. (majd röviden hozzáteszi) Előjáték nem kell!

A FIDESZ a fent említett alekoszi „filozófiát” magáévá tehetné már.