mindbook

 Answer Blog

Említést tettem egy fiatalemberről, akinek (többek közt) a Blog öntudatra ébredésemet köszönhetem. Volt és van szerencsém vele és többedmagammal az angol nyelv rejtelmeiben elmerülni minden héten kétszer. Részemről azon okból kifolyólag, hogy - mintegy a főiskolai tanulmányaim megkoronázása képpen - próbálkozom egy középfokú nyelvvizsga abszolválásával. (Az angol nyelvvel kapcsolatos élményeimet egy későbbi időpontban majd szeretném megosztani veletek.) Ezen alkalmak egyikén hívta fel a figyelmemet egyik legutolsó írására a magyar állampolgársággal és a hozzá kapcsolódó (vagy nem kapcsolódó) szavazati jogról megjelent cikkére. Nagyon érdekesnek találtam a témát és megosztottam vele a véleményemet, amit most itt is közzé szeretnék tenni. Az első mondathoz azért annyit hozzá kell fűznöm, hogy a „S(z)avazzon Bálintra” idézet egy korábbi Blog bejegyzésére vonatkozik, ahol az egyik kedves ismerősével kapcsolatosan próbálja az olvasóit szavazásra buzdítani. Bálinttal személyesen még nem volt szerencsém találkozni, de a Video Blogjai által már valamennyire megismerhettem. A HetiMáté ide vonatkozó bejegyzését itt találjátok meg, a hozzászólásomat pedig itt közölném:

Szavazzon-e a székely bácsi?

Igen. S(z)avazzon. Bálintra.

Preambulumként ennyit bocsájtanék előre, de ezt azért a későbbiek folyamán részletesebben is kifejteném.

Mindenekelőtt…

Ave, Caesar, morituri te salutant.

Akinek a nevére egyetlen szócikk ugrik elő a Google keresőjében, annak kijár eme megszólítás. Ha esetleg rajtunk kívül más is olvasná - úgy halottam erre nagy esély van (biztos forrásból) -, kijelenteném, hogy ezt a megszólítást nem dehonesztáló módon értettem, csupán ki akartam hangsúlyozni eme fiatalember érdemeit a blog történelem palettáján hagyott digitális lenyomatát illetően. Kétség nem fér hozzá, ami egyszer a netre felkerül, az mindörökké ott is marad, ezáltal az emberiség történelmének részévé válik. Nem csupán 1 és 0, hanem értékes szellemi termék.

A vélemények sokszínűsége teszi a világot minél jobban élhetővé. Ezt a filozófiát a mai magyar politikai élet szereplői IS (nem vagyok MSZP-s) magukévá tehetnék. Szellemi öntudatra ébredésem óta (ami a 34 évemből nem olyan nagy rész, de kétség kívül van) azt figyeltem meg, hogy mintha ez olyan lenézett dolog lenne. A politikai erőtér kirakatemberei eleinte tettek néhány halovány kísérletet a vélemények ütköztetésére, de a későbbi kétpólusúvá válás után már mesteri módon űzték az anti kommunikációt. Persze a pártfegyelemnek megfelelően. Mert mi más lehet fontosabb (állampolgárok?, ország?, - badarság) mint a párt. Bármely felvetett problémára azon nyomban egy homlokegyenest ellentétes megoldás javaslása. Igen (ha nem is négyszer). Ez lenne a politikai adok-kapok lényege? Nem vagyok sem politológus, sem politikus, de szerintem még a fent említett székely bácsi sem így gondolja.

Politikai hovatartozásom nem számít, de azt azért el kell mondanom, hogy inkább baloldalinak tartom magam. Helyesbítek. Már annak sem. Inkább úgy mondanám, hogy nem tartom magam jobboldalinak. Ez az attitűd már kezd a homályba veszni, aminek több oka is van. Csak röviden annyi, hogy ezen beállítottságú emberek részére nincs a palettán egy olyan, mindenek felett álló, karakteres vezető aki hitelesen közvetítené ezen értékeket. Mint Orbán ’StrongEurope’ Viktor. Jöhet bármi, mondhat bárki bármit - ő ott van. Mindííg, minden körülmények között.

Mondhat bárki, bármit. „Ellenvélemény” nélkül megnyertük a választást, következésképpen azt csinálunk amit akarunk. Ha akarjuk nem vesszük figyelembe az alkotmánybíróság döntését, ha akarjuk elvesszük a magán nyugdíjpénztári befizetéseket, pusztán felelős kormányzópárti megfontolásból az állampolgárok védelme érdekében a befizetések védelmében, az államadósság csökkentésére (ami, igaz csak csepp a tengerben de, legalább csepp). A nyugdíjak kifizetése már úgy sem az ő gondjuk lesz. A nyugdíjkorhatár tekintetében úgy sem számíthatok semmi kedvezőre. Probléma megoldva.

Szavazzon-e a székely bácsi? Ne. Az állampolgárság az persze más. Voltam Erdélyben, és amit láttam, éreztem, azok alapján teljes mértékben megérdemlik. Csak ez nem erről szól. Ahogy a korona hangsúlyozása, a címer nemzeti lobogóba való beemelése, és az alkotmány újragondolása sem. Szerintem. Inkább csak arról, hogy az ő általuk kommunikált 2/3-os fülke forradalom (ami nem jelenti az ország lakosságának a 2/3-át) által megszerzett hatalommal nem tudnak (vagy akarnak) élni, csak visszaélni. Most mindent megteszünk amit eddig nem tudtunk. Sőt. De ha esetleg meghallgatnának másokat is, (illetve visszaemlékeznének a saját kezdeti lépéseik történelmi környezetére) akkor észrevennék hogy az „egypártrendszer” nem vezet jóra.

Kedves matthewsmind. Kicsit talán messziről indultam de summa summarum respektálom az általad leírtakat, és továbbra is maradok hűséges olvasód. A végére pedig egy kis humor, ha már úgy is megemlítetted Romániát.

A 80-as években állítólag előszeretettel adtak számot szeretett vezérük minden lépéséről a rádióban az állampolgárok számára, hogy ezáltal is betekintést nyerhessenek egy államférfi szorgos hétköznapjaiba. A napirendnek megfelelően megkezdődött a közvetítés:

- Emberek! Szeretett vezérünk felébredt, cselekedjetek ti is ennek megfelelően.

- Emberek! Szeretett vezérünk reggeli tornát végez, cselekedjetek ti is ennek megfelelően.

- Emberek! Szeretett vezérünk elindult dolgozni, cselekedjetek ti is ennek megfelelően!

- Emberek! Szeretett vezérünk elkezdett ebédelni. Kívánjatok neki jó étvágyat!

Ave.