mindbook

Előszó (helyett)

"Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg."

Giovanni Boccaccio

Azt nem állítom, hogy az elkövetkező időben hasonló filozófiai mélységeket fognak érinteni az írásaim, de a fent említett idézettel mélyen egyetértek, és ezen gondolatmenet vezérelt engem is, amikor – hosszas tipródás után – rászántam magamat, hogy én is beállok napjaink kedvenc önkifejezési formáját választó byteharcosai közé. A harcos kifejezést ne tekintsük túlzónak, hiszen pont jelen időszak egyiptomi eseményei is azt mutatják, hogy ma már egy forradalmat is lehet indítani a világháló segítségével. Természetesen ilyen szándék koránt sem fogalmazódott meg bennem, de szerettem volna a világháló „magányában” (némi képzavarral élve) a kedves olvasóim elé tárni gondolataimat.

Gondolataimat politikáról, filmről, és minden egyébről, ami a mindennapjaim során foglalkoztat. Az önkifejezés ezen formája azóta vált szimpatikussá számomra mióta viszonylag aktív tagjává váltam a Facebook társadalomnak. Volt néhány próbálkozásom az üzenő falon történő gondolatmegosztásra, de nem tartottam alkalmasnak arra, hogy kedves ismerőseimet ilyen mélyenszántó gondolatokkal untassam, hiszen az a felület nem is erre lett kitalálva. Természetesen azért a jövőben szeretném az arckönyv hírfal szolgáltatását továbbra is igénybe venni, hogy ezzel is a tudomásukra hozzam a blog bejegyzéseim világra jöttét. Ha ezek után igényt tartanak rá, akkor ezúton értesülhetnek róla. És itt nem csak a saját szellemi termékeimre gondolok, hanem amit arra érdemesnek találok – és most ne tekintsetek nagyképűnek -, hogy megosszak másokkal, illetve felhívjam a figyelmet rájuk.

Meg kell említenem egy ismerősömet, (többek közt) akinek kétség kívül része van ezen elhatározásomban. Nem szeretném név szerint megemlíteni eme értelmiségi fiatalembert (mivel nem vagyok rá felhatalmazva), de az ő írásait is olvasva, mi tagadás kedvet kaptam arra, hogy ha nem is olyan magas színvonalon, de megpróbáljam a gondolataimat képernyőre vetni. Ezúton ajánlom figyelmetekbe a HetiMáté nevű oldalt, ahol viszonylag nagy rendszerességgel juthattok hozzá egy történelem szakos egyetemista gondolataihoz. Sajnos a rendszerességgel kapcsolatosan én nem ígérhetek semmit, de úgy vélem hogy ez esetben az időtényezőnek nincs jelentősége, mivel úgy is csak „magamnak” írom eme sorokat. Ha valakinek tetszik akkor úgy is rám talál. Ha ezek után még netalán rendszeres olvasókra is szert teszek, akkor annak én csak örülök.

Ennyi lett volna az én gondolatkönyvem első lapja.